a zene által többek vagyunk, és többek is maradunk, mint az átlagos emberek. az igazgató úr szavait idéztem. igaza van. a zene nem csak megnyugtat, de aki zenét tanul, több a másiknál. jóval több. mi arra áldozzuk az időnket, hogy hetente legalább kétszer (, ha nem többször) elmegyünk a zeneiskolába. fölballagunk a másodikra, majd csengetünk. kinyitják az ajtót, és egy egészen más világ tárul elénk. a klasszikus világ. hosszú szőnyeg vezet végig a folyosón, ahol már vagy ezerszer végig sétáltam. benézek a terembe, ahol a zeneirodalom órák voltak megtartva. a helyem egy ideig üres lesz, majd jövőre újra elfoglalhatom. már nem fogok azon a zongoraszéken sem ülni. jövőre végzős leszek. elballagok, és leteszem az alapfokút zongorából. 

csucsi ült mögöttem. majd mikor a nevét bemondták, tapsoltam. jött visszafelé, oklevéllel a kezében. rámosolyogtam. visszamosolygott. vége lett a rendezvénynek, és váltottunk néhány szót. azt mondtad, valamikor ki kéne menni, mert már régóta szeretnél velem beszélni, csak suliba nem jó. beleegyeztem. kíváncsi vagyok, már nagyon. szombaton biztosan sírok majd a ballagásodon. talán kínos lesz. kár, hogy itt hagysz az utolsó évre. 

hiányozni fogsz.

vajon létezik szerelem első látásra? igen. ilyen volt a gportál is. megszerettem.

elmerülök a gondolataimban. nem találom a kiutat. messze hajóztam a szívek tengerén. talán a te szíved tengerén is beljebb vihetnének a hullámok. nem tudom, mi lesz velünk. még most sem valljuk be magunknak, hogy mi összetartozunk. csak állunk némán, egy szót sem szólva. pedig kimondhatnánk, hogy szeretjük egymást. a bizonytalanság az akadály. lehet, hogy te nem érzed ezt. nem tudom, mert nem mondod el. magadba fojtod az érzelmeket. talán az lenne a jó, ha tisztáznánk. csak félek. szemtől-szemben bevallani neked, amit érzek. mert az úgy túl közvetlen. ma sem voltunk bőbeszédűek. zavarban vagyok, amikor ott vagy a közelemben. nincsen rá okom, csak tudod, ez a szerelem. részemről ez már az.