inspired by music2013.06.12. 19:45, Anna Eszter
zongoraszó csendült fel
a zene által többek vagyunk, és többek is maradunk, mint az átlagos emberek. az igazgató úr szavait idéztem. igaza van. a zene nem csak megnyugtat, de aki zenét tanul, több a másiknál. jóval több. mi arra áldozzuk az időnket, hogy hetente legalább kétszer (, ha nem többször) elmegyünk a zeneiskolába. fölballagunk a másodikra, majd csengetünk. kinyitják az ajtót, és egy egészen más világ tárul elénk. a klasszikus világ. hosszú szőnyeg vezet végig a folyosón, ahol már vagy ezerszer végig sétáltam. benézek a terembe, ahol a zeneirodalom órák voltak megtartva. a helyem egy ideig üres lesz, majd jövőre újra elfoglalhatom. már nem fogok azon a zongoraszéken sem ülni. jövőre végzős leszek. elballagok, és leteszem az alapfokút zongorából.
csucsi ült mögöttem. majd mikor a nevét bemondták, tapsoltam. jött visszafelé, oklevéllel a kezében. rámosolyogtam. visszamosolygott. vége lett a rendezvénynek, és váltottunk néhány szót. azt mondtad, valamikor ki kéne menni, mert már régóta szeretnél velem beszélni, csak suliba nem jó. beleegyeztem. kíváncsi vagyok, már nagyon. szombaton biztosan sírok majd a ballagásodon. talán kínos lesz. kár, hogy itt hagysz az utolsó évre.
hiányozni fogsz.
|